Lupu mérnök a rendszerváltás előtt egy jelentős állami vállalat igazgatója volt, és semmi pénzért nem szólalt volna meg magyarul, most újra magyar lett és elmondta: immár egy éve Magyarországról kapja a nyugdíjat. Az itteni 3,5 millió lej helyett ott 93 ezer forintot kap. Vagyis négyszer többet. Aránylag könnyen elintézte. Egyik lánya pesti fiúhoz ment férjhez. Gyömrőn van egy kis nyaralótelkük, ahová bejelentették a romániai szülőket. Amint megkapták a letelepedési engedélyt (lakást és megélhetési forrást, esetünkben a nyugdíjat igazolva), kérték a nyugdíj ottani folyósítását. Persze, eszük ágában sincs átköltözni. A magyar nyugdíjat az ott nyitott bankszámlára utalják, s mikor átmegy néha, vesz ki belőle, amennyi kell. Egyre többen élnek az adott lehetőséggel, köztük immár volt szekusok is. Az utóbbi időben olyanok is mind nagyobb számban igénylik ezt, akiknek senkijük sincs odaát. Vesznek egy éppen még lakható, rozoga házacskát, lehetőleg valamelyik határ közeli magyarországi faluban, aztán bejelentik, hogy ott laknak. Két-három hónap múlva megkapják a letelepedési engedélyt, majd átrendezik a nyugdíjat, aminek folyósítása nincs kötve a magyar állampolgársághoz. Mondjuk a házat megvették 600-800 ezer forintért, amit alig egy-két esztendő plusz magyarországi nyugdíjából kifizetnek. A többi már nyereség, s ráadásul az utódok örökölnek egy telket odaát. A határ menti megyékben (Temesvártól Szatmárnémetiig) havonta 70-100 személy kéri ki magyarországi "áttelepedés" indokával nyugdíjazási ügycsomóját. Durván számítva ez évi ezer nyugdíjváltást jelent. Három-négyezer eset már biztosan előfordult, de lehet több. A magyar nyugdíj élvezőinek mintegy 70 százaléka valójában továbbra is Romániában él. /Sike Lajos: Magyar nyugdíj- biznisz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
